29. fejezet - AZ este

Sziasztok!

Először is: mint azt Ti is láthatjátok oldalt, beneveztem Kata blogversenyére. Ha úgy gondoljátok, hogy megérdemlem az első helyet, kérlek szavazzatok rám Kata blogján. Illetve, ha valaki szeretne, írhat egy kis beszámolót, hogy miért szereti A farkas hercegnőjét. Ezt a következő e-mail címre tudjátok elküldeni: kajner.kata@gmail.com. Előre is nagyon köszönöm!!!:)

Most pedig, az új fejezet. :P

Mint az a címéből is kiderül, érdekes fejezetről van szó, amire egy jó nagy 18-as korhatárt vagyok köteles kitenni! Tudom, hogy valószínűleg senkit sem érdekel, de így helyes.:P

Remélem tetszeni fog nektek! Várom a komikat! :P

Jó olvasást!:)

A ház valóban kicsi volt: a nappaliban egy keskeny kanapén, egy tv-n és egy kis asztalkán kívül más nem is fért volna el. A tv-ben valami hírműsor ment, de rá se hederítettünk, haladtunk tovább.

A folyosóról négy ajtó nyílt, valamint a hátsó kijárat a legvégén.

- Ez Billy szobája – nyitott be a bal oldali szobába, ahova bedugtam a fejem, hogy egy kicsit körül tudjak nézni. Minden olyan volt, amilyenre számítottam: ágy, szekrény, asztal… De ami nem tetszett, az a hófehér falak voltak. Nem szerettem a fehér festést, mert az olyan kórház érzetet nyújtott, de ettől eltekintve otthonosnak tűnt. Néhány ruha az ágyra volt dobva, mintha nem lett volna kedve elpakolni.

- Szép – mosolyogtam Jake-re, aki felhúzott szemöldökkel lépett a szemben lévő ajtóhoz.

- Fürdőszoba – közölte, mintha nem jöttem volna rá magamtól is. A falak almazöldek voltak, ami máris szebbé varázsolta a szememben. Nem volt túl sok időm körülnézni, mert Jake már ment is tovább a Billy szobája melletti ajtóhoz, engem is magával húzva.

Azonnal kitört belőlem a nevetés, amint benyitott: a falakat végig a legdögösebb színészek, énekesek és sportolók poszterei díszítették. Legtöbbjük félmeztelenül vigyorgott ránk. Az ablak alatt két egyszemélyes ágy volt összetolva, amik régebben nyilván külön voltak, de mikor Rachel megismerkedett Paul-lal, valahogy meg kellett oldani az alvás problémát.

- Ne is mond! – vigyorogtam Jake-re, mielőtt megszólalhatott volna. – Rachel és Rebecca szobája volt.

- Aha – húzta el a száját. – Nem tudom megérteni, hogy lehet úgy aludni, hogy mindenféle krapek figyel.

Elnevettem magam. Nem arról volt szó, hogy a poszterek „néznek”, hanem hogy mind félmeztelen, kockás hasú szépfiú volt.

- Annak bizonyára jobban örülnél, ha egy lány szobájában a te ilyen jellegű képeid tündökölnének, ugye?

- Nem tudom, miről beszélsz – horkantott fel és elfordította a fejét. – Na, gyere.

A pulzusom felgyorsult, mikor szemben találtam magam az utolsó ajtóval, ami a fürdőszoba mellett volt. A mohó kíváncsiság és a természetes félelem majd szétvetett belülről, olyan ádáz harcot vívtak egymással.

- Most jön a saját kis kuckód? – kérdeztem viccesen, hogy leplezzem a valódi érzéseimet.

Csibészes mosoly jelent meg az arcán, aztán benyitott.

Az első gondolat, ami átfutott az agyamon, mikor körülnéztem, hogy „na igen, ez Jacob!” CD hegyek az íróasztalon, a fél szekrény tartalma a széken, egy pár cipő a szoba közepén – nyilván ott rúgta le magáról -, az ágy még az előző éjszaka nyomait viselte: a takaró összetúrva, a párna félig a földre lógva.

- Bocs a kupiért – szabadkozott azonnal.

- Imádom! – csúszott ki a számon, mire kérdő tekintettel meredt rám. – Úgy értem… izé... tudod, itt minden téged tükröz – mondtam és beljebb léptem. – A CD-k, hiszen imádod a zenét – mutattam a sarokban álló asztalra, aztán visszafordultam hozzá. – A ruhák és a cipő jelképezik az átváltozást, végülis kinek lenne ideje benyúlni a szekrénybe valami használhatóért, amikor rohan? Ugyanez igaz az ágyra is – néztem arra, de akkor megakadt a szemem az éjjeliszekrényen. Egy ajándékzacskó volt rajta, aranyos, összebújó macikkal az elején.

Jacob észrevette, hogy megláttam és azonnal odament. Szélesen vigyorgott, és felém nyújtotta.

- Ezt neked vettem – mondta nem kis büszkeséggel a hangjában.

Kíváncsian vettem át a kis csomagot, miközben Jake-et figyeltem.

- Minek köszönhetem?

- Holnap lesz egy hónapja, hogy megismertelek – válaszolta, mire elakadt a lélegzetem.

- Nem felejtetted el? – hatódtam meg.

- Hogy felejthettem volna el? – nézett rám nagyon is komolyan. – Azóta van értelme az életemnek.

Istenem, a szemeim azonnal könnybe lábadtak szavaitól, s hogy elrejtsem őket, gyorsan az ajándékomra fordítottam a figyelmemet. Egy gyönyörű, piros, rózsát mintázó gyertya volt a táskában. A szirmai is külön meg voltak csinálva, és olyan valósághű volt, hogy alig hittem a szememnek.

- Tetszik? – kérdezte egy pillanattal később kedvesem, mikor még mindig nem szólaltam meg.

- Az nem kifejezés – emeltem rá a tekintetem. – Csodaszép! - Egy lépéssel előtte termettem és a nyakába vetettem magam. – Nagyon szépen köszönöm! – hálálkodtam.

- Nagyon szívesen! – szorított magához erősen, ami csak még boldogabbá tett. Azt hiszem az örökkévalóságig képesek lettünk volna mozdulatlanul, egymás karjaiban maradni, de a konyhában felhangzó sípolás visszarántott minket a jelenbe.

- A sütő! – kiáltott fel Jake, amint eszébe jutott a pizza, amit még az apja hagyott bent, és már rohant is, hogy kivegye.

Egyedül maradtam a szobájában a gondolataimmal. Miénk volt a ház, Billy Charlie-nál töltötte az éjszakát, mert a meccs fél éjszakán át tartott, és egy görbe estét is csapni akartak már. Rachel már hónapok óta Paul-lal lakott La Push szélén, így senki sem zavarhatott meg minket. Ahogy ez a gondolat befészkelte magát az agyamba, elöntött a forróság.

Nem gondolkoztam tovább, nem volt min. Tudtam mit akarok. A gyertyát az éjjeliszekrényre tettem, majd lekapcsoltam a lámpát – bár ez nálam nem jelentett túl sokat, mert majdnem ugyanúgy láttam a sötétben is, mint a napsütésben. Beletúrtam a táskámba, hogy megtaláljam az öngyújtómat, amit még Emmett-től kaptam, mikor eljöttünk a szigetünkről. Azt mondta, jó, ha nálam van, mert sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükségem, szóval azóta mindig magamnál tartottam.

Épp meggyújtottam a kis kanócot, mikor Jake visszajött.

- Mázlink van, épphogy nem…

Hangja úgy akadt el, mint korábban nekem a levegőm. Megfordultam és egy kerek szemű meglepett Jake-kel találtam szemben magam. Láthatóan nem tudta, mit mondhatna, így a kezembe vettem az irányítást. Lassan odasétáltam hozzá, végig a szemébe nézve, bár fogalmam sincs, honnan vettem a bátorságot. Akárhányszor elképzeltem ezt az estét az utóbbi néhány napban, hétben, mindig azt hittem, zavarban leszek, és nem tudok majd mit mondani, tenni, megmozdulni, most mégis a helyzet magaslatán voltam. Egészen biztos voltam abban, hogy mit szeretnék, mi történne és már nem féltem tőle. Izgulni izgultam, persze, de tudtam, hogy minden rendben lesz, mert össze tartozunk, mert egyek vagyunk!

Óvatosan közelítettem kívánatos ajkaihoz, kiélvezve a pillanatot, hogy olyan döbbent, aztán mikor már összeért a szánk és a nyaka köré fontam a karomat, mint aki álomból ébred, birtokba vette minden porcikámat, amit csak elért. Széles tenyere bejárta a hátamat, miközben az egyik lábával berúgta az ajtót maga mögött. Fenséges illata eszemet vette, és még többet akartam belőle. És a tudat, hogy most tényleg kettesben vagyunk, hogy senki sem fog megzavarni minket, csak még jobban felizgatott.

Kedvesem keze a fenekem alá csúszott, arra késztetve, hogy felhúzzam a lábaimat és öleljem körbe a derekát. Amint ez megvolt, az ágyhoz vitt, majd lefektetett rá. Arrébb lökte a takarót, ami ettől leesett a padlóra, de egyikünk sem foglakozott vele túlzottan; egymás simogatása jobban lekötötte a figyelmünket.

Néhány másodpercig még csókolóztunk, aztán Jake nehezen, de elszakította magát tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni. Sötét íriszei szinte lángoltak a félhomályban, ahogy a vágy ezer fokon tombolt a testében.

- Biztos, hogy akarod? – kérdezte rekedten.

- A legbiztosabb – válaszoltam szintén mélyült hangon, és megsimogattam az arcát. – Szeretlek, és veled akarok lenni.

- Én is szeretlek – suttogta vissza, aztán szája ismét az enyémen volt, egészen addig, míg el nem fogyott a levegőnk. Aztán a nyakamra siklott, kényeztetve az érzékeny területet.

Kezeim közben önálló életre kelve befurakodtak a pólója alá, hogy érezhessem bársonyos, forró bőrét. Képtelen voltam betelni vele, így nem tudtam türtőztetni magam, egyre feljebb és feljebb toltam rajta, míg át nem tudtam húzni a fején és a karjain.

Komisz vigyorral az arcán nyugtázta buzgóságomat, aztán ismét a nyakamra vetette magát; míg felfedezni vágyó keze lesiklott az arcomról, át a kulcscsontomon, egészen a felsőmig, de még ott sem állt meg, aminek egy hangos reccsenés lett az eredménye. Jake azonnal felkapta a fejét, majd mikor meglátta a szakadt felsőmet, ami alól már kilátszott a fekete csipkecsoda, szabadkozni kezdett.

- Ne haragudj, észre sem…

Csakhogy én nemhogy nem haragudtam, egyenesen feldobódtam mohóságától és hangos nevetésben törtem ki, amihez egy pillanattal később ő is csatlakozott. Aztán mikor végre lehiggadtunk, kedvesem óvatosan lehúzta rólam a használhatatlan felsőt és eldobta valahová.

Szemei szinte itták melltartóba bújtatott testem látványát, míg le nem hajolt, hogy finom ajkaival feltérképezze az új területet. Bejárta az egész felsőtestem, egészen a csipke széléig, majd vissza, miközben én a haját simogattam. Annyira élveztem az érintését, hogy torkomat egyre másra hagyták el a kisebb-nagyobb sóhajok, aztán mikor a hátam alá nyúlt, és gyengéden kipattintotta a melltartómat, készségesen feljebb emelkedtem, hogy meg tudjon szabadítani tőle.

Amint félig lemeztelenítve visszahanyatlottam az ágyba, tekintetem azonnal Jake-ét kereste, ami persze épp el volt foglalva azzal, hogy szabaddá vált melleimet alaposan megnézze, de valamiért ez egyáltalán nem zavart. A legkevésbé sem éreztem kínosnak, nem voltam szégyenlős, nem volt bennem késztetés, hogy eltakarjam magam. Élveztem a helyzetet, főleg, hogy Jake arckifejezése ellágyult, ahogy nézett, majd szemei az arcomra siklottak és gyengéd csókot lehelt a számra.

- Olyan gyönyörű vagy – suttogta a fülembe, ami megborzongatta egész testemet.

Hát, még amikor kezei szabaddá vált halmaimra csúsztak… Az egész testem remegett, a légzésem kapkodóvá vált és alig bírtam nyitva tartani a szemem. Fantasztikus érzés volt a csupasz bőrömön érezni Jake forróságot árasztó testét. És csak még többet akartam belőle.

Ennek jeleként megpróbáltam elérni a farmerja elejét, hogy kigombolhassam, és valahogy lerángassam róla, de nem sikerült. Kicsik voltak a karjaim és ő is teljesen hozzám simult, így képtelenség volt bepréselni közénk bármit is. Szerencsére nem került sok időbe, hogy rájöjjön, mit szeretnék, így feljebb emelkedett, és ő maga oldotta meg ezt a kis problémát. Megszabadult a nadrágjától – a cipőnket már rég lerúgtuk magunkról -, aztán az enyémmel kezdett foglalkozni.

Lassú cirógatásokkal kényeztetett a köldököm körül, majd határozottan kigombolta a farmeromat és lehúzta a cipzárt. Nem is tudom mi volt az izgatóbb: hogy ő tette ezt, vagy hogy közben a szemembe nézett és látni engedte, hogyan izzik a tekintete egyre meztelenebbé válásom láttán.

Miután megszabadultunk ezektől a ruhadaraboktól is, ismét fölöttem termett, karjaira támaszkodva, nehogy fájdalmat okozzon testsúlyával. Imádtam ilyenkor, mikor hajlamos volt elfelejteni, hogy nekem nem könnyű fájdalmat okozni, így nem húztam teljesen magamra, pedig szerettem volna. Jó lett volna érezni a súlyát, amint tetőtől talpig összesimul a testünk. Helyette inkább felfedeztem a mellkasát és az izomkockákat a hasán. Valószínűleg a legtöbb lány levegő után kapkodott volna már a látványától is, nemhogy még hozzá is érjen… Majd’ kiugrottam a bőrömből, hogy megtehetem, hogy bármit megtehetek vele, amit csak szeretnék, mert az enyém, és ennek megfelelően kezeim be is barangolták rendesen az említett testrészeket.

Igen ám, csakhogy eközben Jake sem tétlenkedett. Kezét becsúsztatta az enyém alá, le egészen addig a pontig, ahol testünk egymáshoz feszült. Mindössze két réteg ruha választott el minket egymástól, az én falatnyi fekete csipkém és az ő sötétkék, masszívabb alsója, mégis éreztem, ahogy lüktet benne a vágy és a szenvedély. Amint megérkezet oda a keze, és megéreztem őt a bugyimon keresztül, megszűnni látszott a külvilág. Olyan forróság kerített hatalmába, mint még sohasem és majd’ meghaltam azért, hogy ne csak ruhán keresztül érjen hozzám. Jake is így lehetett ezzel, mert pár pillanatnyi simogatás után, ujjai a fekete bugyi alá csusszantak elvéve ezzel a maradék józan eszemet is, hangos és mély sóhajokra késztetve, de nem tudtam visszafogni magam. A gyönyör érintésről érintésre nőtt a testemben és még többet akart, egészen addig, míg végül túlcsordult bennem, és én a fejem búbjától a kislábujjamig remegtem és remegtem, miközben minden csepp levegő kiszorult belőlem és hátam megfeszült az ágyon, mintha csak egy láthatatlan erő kényszerítené erre.

Néhány pillanattal később, mikor már képes voltam levegőt préselni elkínzott tüdőmbe és kinyitottam fátyolos szemem, Jake elégedett arcával találtam szemben magam. Szemei mohón csillogtak, mint aki menten fel akar falni csupán a tekintetével, miközben kezei tovább simogatták végletekig felajzott testemet.

- Fantasztikus vagy – suttogta rekedten, majd lassú csókba hívta ajkaimat.

Kábultan viszonoztam a csókot, mire testem újra életre kelt, és felcsapott benne a szenvedély. Ezúttal azonban teljesen akartam Jake-et. Nem csak a kezét, nem csak az ajkait, hanem mindenét.

Őrült vágy tombolt az ő testében is, mert néhány pillanattal később felemelkedett rólam, összezárta lábaimat, majd az oldalpánt alá nyúlva, finoman lehúzta rólam a teljesen átnedvesedett falatnyi bugyit, aztán ugyanígy tett a saját alsójával is.

Szemeim elkerekedtek egy pillanatra, mikor megláttam őt teljesen meztelenül, hiszen nézzünk szembe a tényekkel: ő volt az első, akit húsvér valójában, pucéran is megfigyelhettem. Addig csak filmekben és az interneten láttam hasonlót. Csakhogy nem gyönyörködhettem benne túl sokáig, mert ismét fölém hajolt, ezúttal azonban nem érte be ennyivel. Tenyere a combomra csúszott, majd fel a csípőmre és kissé megemelt.

Arca aggodalmas volt, ahogy a tekintetemet kereste.

- Biztos, hogy kész vagy rá? – kérdezte. Még a vágy ködén is rájöttem, miért kérdezni ezt folyton: a szerelem mellett a bevésődés kényszere is tombolt benne, ami nem hagyta, hogy olyat tegyen, amit esetleg én nem akarok. Csakhogy én mást sem akartam, mint őt.

- Igen – ejtettem ki magabiztosan, mire Jake arca alig láthatóan ellágyult, de szemöldökeit még mindig összevonta.

Aztán megéreztem őt lent, majd szinte azonnal meg is torpant.

- A nadrágom zsebében maradt az óvszer – mondta kérdő tekintetemet látva, mire megráztam a fejem.

- Nincs rá szükség, már gondoskodtam róla – feleltem elszoruló torokkal, de aztán félretettem a gondolatot és csak a jelenre figyeltem.

Jake-nek ennyi elég is volt. Lassan, óvatosan hatolt a testembe, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzon nekem, de nem tehetett túl sokat. A feszítő érzés fokozatosan mélyült, míg a végére már a szemem is könnybe lábadt és a feltörő sikolyt Jake vállába kellett fojtanom.

Fájt, tényleg nagyon fájt, de valahogy mégis jóleső érzés volt, hogy Jake a testemben van, hogy valóban egyek vagyunk. Közben fél füllel hallottam, hogy kedvesem megnyugtató szavakat mormol, és azt hajtogatja, mennyire sajnálja, de nem figyeltem rá túlzottan. Furcsa érzés volt, hogy ott van, és ezt meg kellett szoknom, így csak magamra figyeltem. Lazítottam, mély levegőt vettem, egészen addig, míg a kényelmetlen érzés alább nem hagyott. Akkor megmozdítottam a csípőmet, és örömmel állapítottam meg, hogy nem is olyan vészes a dolog.

Jake értette a néma jelzést és lassú tempóban mozogni kezdett. Teljesen újszerű volt a dolog, és egyben őrülten izgató is. A vágy ismét elborított és egyre magasabbra csapott, s közben Jake-et néztem, aki mélyen a szemembe nézve figyelte minden rezdülésemet, hogy a fájdalom legkisebb jelére meg tudjon állni. Ez nem tetszett nekem. Nem akartam, hogy csak rám figyeljen, és magára pedig egyáltalán ne. Szerettem volna, ha ő is élvezi, hogy együtt vagyunk, ezért besegítettem a mozgásba. Fel-le billegtettem a csípőm, vele ellentétesen, ami megtette a hatását. Kedvesem szemei elhomályosultak, légzése is felgyorsult, akárcsak az enyém. Testén verejték gyöngyözött, aztán éreztem, hogy az előbbi gyönyör, mely megrázta a testem, ismét készülőben van, csak ezúttal még hevesebben. Olyan izmaim is működésbe léptek, amikről addig azt sem tudtam, hogy egyáltalán léteznek. Izzó forróság vett körül, mint még soha, és ez már nem csak Jake miatt volt, hanem miattam is. Az egyébként hűvös testem felmelegedett Jake karjában, miközben mindketten átléptük a mennyország kapuját.

Légzésünk lassan nyugodott le, majd Jake mellém heveredett és a mellkasára vont. Mindketten úsztunk az izzadtságban, de ez egyikünket sem zavarta. Olyan mély békét éreztem és olyan elégedett voltam, mint még soha. Most már biztos lehettem benne, hogy minket valóban egymásnak teremtettek, hiszen az nem lehet, hogy ilyesmik után kiderüljön, tévedés történt és mégsem illünk össze. Igenis egyek voltunk, most már mindörökké.

Szavakra nem volt szükség, elég sokatmondó volt az elmúlt jó néhány perc, valamint a vállamat simogató kéz. Másik kezét átvetve magán és rajtam, a derekamra helyezte, úgy húzott magához, míg én a mellkasán nyugtattam a fejem, hallgattam szapora szívverését és ujjaim hegyével mintákat rajzoltam a hasára.

Eltelt egy kis idő, mire felemeltem a fejem. Jake is abban a pillanatban mozdult, és tekintetünk találkozott. Szívem elégedettséggel telt meg szerelmem boldogságát látva. Valósággal ragyogott az arca, és olyan szerelmesen nézett rám…

Feljebb csúsztam egy kicsit, hogy elérjem ajkait, majd lassan csókolni kezdtem. Valahogy én is úgy éreztem magam, mint ő. Sosem voltam még ennél boldogabb vagy szerelmesebb. Szinte valóságos rózsaszín felhők úsztak a szemem előtt.

Jake ismét a hátamra fordított, kezei épp a hasamat simogatták, mikor hangos korgás hallatszott közülünk. Egy pillanatra azt hittem Jake az, hiszen ő volt állandóan éhes, de mikor megláttam meglepett tekintetét, leesett a tantusz: én voltam. Az én gyomrom korgott, jelezve, hogy éhes vagyok. És bár éreztem, hogy a torkom egy kicsit szúr – majd el kell mennem vadászni – , de az én testem még sosem adott ki magából ilyen hangokat.

- Úgy hallom éhes vagy – nevetett rám Jake elégedetten. Nem volt baja a vámpír oldalammal sem, de az emberi tulajdonságaimat ezerszer jobban szerette.

- Azt hiszem, igazad van – kuncogtam én is.

- Akkor gyere, nézzük meg mit készített Billy – mondta, azzal már húzott is fel az ágyról.

- Előtte tusoljunk le – javasoltam, ugyanis mindketten elég izzadtak voltunk – vagy talán Jake volt izzadt, és összekent engem is, mert ugye a verejtékezés nem volt rám jellemző, bár az előbbi után már semmin sem csodálkoztam volna.

Jake bólintott, majd a karjába vett és elindult a fürdőszoba felé. Attól nem féltem, hogy valaki megláthat minket, mert tudtam, hogy egyedül vagyunk, de azért megjegyeztem neki:

- Tudok ám járni.

- Tudom – nevetett ismét. – De jó érzés kényeztetni téged.

A válla és a nyaka hajlatába rejtettem az arcom és élveztem a közelségét. Úgy éreztem azok után, ami közöttünk történt soha semmi sem lesz elég belőle.

Most végre szemügyre vehettem a fürdőszobát. Ez volt a legapróbb helyiség a házban. Egy zuhanyfülke állt a sarokban, mellette egy wc kapott helyet, valamint vele szemben egy szekrény, amibe bele volt építve a kézmosó. Nálunk körülbelül csak a fürdőkád volt akkora, mint itt az egész helyiség, de nekem tetszett. Jól éreztem magam benne, az meg csak még jobban emelt a dolgon, hogy Jake kinyitotta az eltolható ajtót és megnyitotta a csapot, majd háttal belépett, hogy ne engem csapjon meg a meleg víz, hanem őt. Mikor már mindketten bent voltunk, a lábamra állított és behúzta mögöttem az ajtót.

Hiába voltam én olyan kicsi, ő elég nagy volt helyettem is. Alig fértünk el ketten a kis helyen, de így legalább muszáj volt közel állnunk egymáshoz. Finom kókuszillatú tusfürdőt nyomott a tenyerébe, majd fürdetni kezdett. Élvezettel hagytam neki, hogy kényeztessen egészen addig, míg keze érzékeny területre nem tévedt. Az ember azt hinné, hogy mindazok után, amik nem olyan rég történtek, egy időre kiveszik belőlünk a szenvedély, de épp ellenkezőleg történt.

O*o*o*O

Nagy sokára csak kijutottunk a fürdőszobából. Jacob bebugyolált egy finom törölközőbe, majd ismét a karjába kapott és visszavitt a szobájába, hogy felöltözzünk – mégsem akartunk azért meztelenül enni.

A bugyimat meg is találtam az ágyban, ám eléggé használhatatlannak tűnt… Ahogy a felsőm is, amit Jake elszakított.

- Várj, mindjárt keresek neked valamit – lépett a szekrényhez, mikor meglátta tanácstalan arckifejezésemet. Kutatott néhány pillanatig, majd egy régi tapadós boxert dobott felém, ami már valószínűleg nem ment rá, valamint egy inget, ami még az átváltozása előtt lehetett jó rá, bár nekem így is nagy volt mindkettő. Az alsó olyan volt, mint egy bő rövidnadrág, míg az ing a combom közepéig ért és a válla a felkarom feléig lelógott. De mindkettőnek Jacob illata volt, ami már önmagában elég volt ahhoz, hogy jól érezzem magam bennük.

Szerelmem mindössze egy alsót kapott magára, aztán már mentünk is a konyhába, ahol szó szerint összefutott a nyál a számban, mikor megpillantottam a kész pizzát az asztalon.

- Mmm… - dünnyögtem magamnak.

Jake leült az egyik székre, engem pedig az ölébe húzott, szemben magával, így lábaim lelógtak csípője két oldalán. Biztos voltam benne, hogy ő is farkas éhes, mégis felém nyújtotta a pizzát, amit a kezébe vett. Gyorsan beleharaptam.

- Oh, istenem… - nyögtem fel azonnal. – Ez isteni finom – mondtam.

Jake is beleharapott, majd vidáman csillogó szemekkel bólintott.

- Ez is anyám receptje alapján készült – mondta, miközben újabb falatokkal kínált, de nem ettem túl sokat.

- Holnap el kell mennem vadászni, és ha ma túlzásba viszem, akkor nem tudok majd elegendő…

Szándékosan nem fejeztem be a mondatot, hiszen mégiscsak evett. Nem lett volna túl étvágygerjesztő közben vérivásról beszélni.

- Nem is mondtad, hogy szomjas vagy – húzta össze a szemöldökét. - El is mehettünk volna, mielőtt…

- Nem, nem – szóltam közbe. – Nem voltam szomjas. Legalábbis előtte nem voltam az – mondtam kicsit elpirulva. Furcsa volt számomra ez a kontraszt. Azzal nem volt problémám, hogy hiányos öltözékben látott, de azzal már igen, ha beszélnem kellett a köztünk történtekről.

- Tehát, ha jól értem, a szex miatt éhes és szomjas is lettél? – kérdezte kaján vigyorral az arcán, amitől csak még pirosabb lettem. Hogy tud ő ilyen egyszerűen beszélni erről?

- Aha – bólogattam kerülve a tekintetét, mire mélyen a számba csókolt és kifulladásig nem is engedett el. – Ezt miért kaptam? – kérdeztem utána.

- Mert annyira szeretlek! – vágta rá, és beleharapott a következő szelet pizzába.

Összesen nyolc szeletet evett meg egy ültő helyében. Hiába, a farkas étvágy. Aztán lehúzott még két nagy pohár narancslevet.

Még mindig a konyhában ültünk, ugyanúgy, mikor hirtelen nagyon komolyan megszólalt.

- Mennyire vagy szomjas?

Nem igazán értettem mire akar kilyukadni, de azért válaszoltam neki.

- Kicsit. De holnap valószínűleg el kell majd mennem. Majd elhívom nagymamiékat – mondtam lelkesen. Mindig szerettem velük vadászni. Jobban, mint például Rose-zal és Emmett-tel. Nagynéném finnyáskodott, Em, pedig játszott az áldozataival, főleg a medvékkel. Szeretett „evés” előtt kicsit birkózni velük, ami nekem egyáltalán nem tetszett.

- Arra gondoltam… - kezdte Jake, de aztán elhallgatott.

- Mire? – kérdeztem kíváncsian. Talán el akar jönni velem vadászni? – gondoltam magamban naivan.

- Mi lenne, ha belőlem innál? – nézett a szemembe, mire elképedtem. Ha lehetséges az állam egészen a padlóig zuhant.

- Inni? Belőled? – kérdeztem vissza, hogy biztos legyek benne, tényleg jól hallottam.

- Igen – bólintott nyomatékosan.

- Megőrültél?! – kiáltottam fel. – Mi, a családom és én, nem iszunk emberi vért! Nem ölünk meg senkit azért, hogy oltsuk a szomjunkat! Hogy a fenébe jutott az eszedbe egyáltalán?!

Nem is tudom, min dühödtem fel ennyire: a feltételezésen, hogy képes lennék megharapni őt, vagy az izgalmon, ami akkor kerített hatalmába, mikor elképzeltem a jelenetet.

- Nem arra akartam célozni, hogy idd meg az összes véremet, hanem csak egy kicsit – magyarázta ártatlan arccal. – Csak annyit, amennyire szükséged van.

- Amire szükségem van? – visszhangoztam. – Szóval már megint a bevésődés beszél belőled! – mondtam alig érezhető csalódottsággal. Hát persze, hogy csak amiatt ajánlotta fel. Mi másra is számítottam?

- Nem, dehogy – tiltakozott azonnal. – Persze, szeretnék neked megadni mindent, amire szükséged van, de kíváncsi is vagyok, hogy ízlene-e neked.

Ez már több volt a soknál. Megpróbáltam lemászni az öléből, de erős kezei a helyemen tartottak és nem engedtek szabadulni.

- Nem szeretem az emberi vért! – préseltem a fogaimon keresztül, miközben igenis éreztem, hogy a vágyakozás lüktetés formájában felüti fejét az ínyemben.

Megrémültem ettől az érzéstől. Sohasem kívántam még ember vérét, ahogy Jake-ét sem, de most… Beleszimatoltam a levegőbe, és ezúttal már nem csak a pizza tűnt étvágygerjesztőnek, hanem Jake nyaka is, ami alatt ott lapult az az életet adó ütőér.

- De az enyémet kívánod! – mondta magabiztosan Jacob, miközben én a nyakát néztem. Vámpírlátásomnak köszönhetően tökéletesen láthattam, hogyan lüktet az ér egyre gyorsabban, ahogy a pulzusa növekedett.

- Nem lehet – sóhajtottam fel vágyakozva.

- Dehogynem! – vágta rá Jake és maga felé fordította a fejemet. – Senki sem fogja megtudni, megígérem! Látom, hogy szeretnéd, és én is szeretném. Tudod, hogy gyorsan gyógyulok, szóval vesd rá magad!

Szavai megadták az utolsó lökést, amire szükségem volt. Lassan odahajoltam a nyakához, és az orrommal végigsúroltam az ütőér vonalát, majd beszívtam részegítő illatát. Ahogy ő, én is remegtem a vágyakozástól, valamint az izgalomtól, és mikor kinyitottam a számat, fogaim a bőréhez értek, még egy kéjes nyögés is felszakadt a torkából, ami végképp meggyőzött róla, hogy akarja, így nem hezitáltam tovább.

Belemélyesztettem fogaimat a puha bőrbe, éppen csak annyira, amennyire muszáj volt. Jake enyhén magrándult a fájdalomtól, de semmilyen hangot nem adott ki, és izmai is ellazultak. Számat azonnal elöntötte a meleg folyadék, mely csodálatosabb volt, mint eddig bármi, amit kóstoltam. Egyszerre volt édes és sós, ahogy végigcsurgott a torkomon. A következő korty még finomabbnak tűnt, ahogy az azt követő is. Vámpír énem sosem akarta abbahagyni az ivást, minden cseppet szeretett volna magába fogadni, de észnél voltam és leállítottam magam. Nem akartam, hogy Jacob-nak bármi baja legyen. Egy utolsó simításként végignyaltam a sebet, majd felemeltem a fejem. Jake arca álomittasnak tűnt, de nem volt semmi baja. A seb is azonnal gyógyulni kezdett, tehát megnyugodhattam. Már csak a lelkiismeretemmel kellett elszámolnom…

- Milyen volt? – kérdezte szerelmem az arcomat simogatva, miközben én a számat törölgettem, nehogy véres maradjon. – Finom, ugye? Látom rajtad, hogy ízlett – mondta büszkén, mire kényszeredetten bólintottam. Nem volt értelme tagadni.

- Igen, nagyon finom volt – ismertem be halkan, kerülve a tekintetét.

- Akkor ezentúl nem kell elmenned vadászni! – jelentette ki, mire felkaptam a fejem.

- Miről beszélsz? – kérdeztem. – Ezt soha többé nem tehetjük!

- Miért nem?

- Mert nem helyes, azért! – vágtam rá ismét dühösen. A korábbi örömérzet, amit a vére okozott, már elmúlóban volt, főleg azért, mert mikor a következő ivásra gondoltam, vágyakozás kerített hatalmába.

- Ki dönti el, hogy mi helyes, és mi nem az? – kérdezte. A sebre pillantottam, ami már teljesen be is gyógyult, mindössze egy kis véres maszatolás árulkodott előbbi tettemről.

- Jake, ezt nem szabad! – mondtam kétségbeesve. – Ti ez ellen harcoltok. Azért vagytok, hogy megvédjétek az embereket a vámpíroktól. Nem akarhatod, hogy egyikük folyton megharapjon.

- Azt nem is akarom, de azt igen, hogy te megharapj! – közölte velem ismét egy csibészes mosollyal kísérve.

- Most már biztos, hogy nálad elmentek otthonról! – mondtam a szememet forgatva.

- A legkevésbé sem – nevetett fel jókedvűen. - De erről ne nyissunk vitát, jó? Te szereted, én szeretem, mi kell még?

Ahogy elnéztem határozott szemét, nem vettem észre bizonytalanságot vagy önfeláldozást. Tényleg szerette, hogy belőle ittam. Valószínűnek tartottam, hogy azért, mert így ő adhat nekem életet, és ez büszkeséggel, elégedettséggel töltötte el.

Nem válaszoltam neki, ráhagytam a dolgot. Majd idővel kiderül mi lesz ebből – gondoltam. Talán észhez tér, és meggondolja magát, bár a szívem mélyén éreztem, hogy erre nem fog sor kerülni. És ha őszinte akarok lenni, reménykedtem is benne, hogy így lesz.

/Néhány zene, amit írás közben hallgattam. Nagyon a szívemhez nőttek, ezért gondoltam, hogy megosztom veletek is.:)

Sajnos a harmadikat, ami a totális kedvencem volt, törölték. :S De ha valakit érdekel, keressen rá nyugodtan: Lifehouse-Everything.

Viszont a képet, amit ahhoz a zenéhez készítettem, felteszem. Személyes kedvenc most nálam, amit muszáj megmutatnom.:P/